A történet valóságos horror, ezért 16-18 éven aluliak lehetőleg kerüljék az elolvasását.

Hannah Falkor, a Falkor-lányok legkisseb tagja, ki a tüzet irányítja. Mindig mindenki tudta jól, hogy halálosan szerelmes Raymanba, akár korkülömbség, akár nem... //Ray 19, Han 14 éves//

Karácsony elött járunk, december 23 van. Éjszaka, a szokásos fürdés, fogmosás után Hannah egy jól megérdemelet pihenésre vágyik. Elalszik, s egy idő után Leila, egidősebb nővére sírva ébreszti fel Raymant, hogy segítsen.

Hannah nagy próbatétel elé lett állítva a főnixmadár által, s most nélkülöznie kell a Napfőnix erejét...

Legszörnyább rémálmába csöppent!

//Az előképet Möraja készítette//

--

"Jó éjszakát..." "Szép álmokat!"

Hannah álmában sem hitte volna, hogy ezek lesznek az utolsó kedves szavak ezen az éjszakán. Pedig még maga is mosolygott: boldog volt... hamarosan karácsony! Szíve már repesve várta, mikor felbonthatja majd az ajándékait, s tán köztük lessz Ray-é is...

Ray... ez a név mindig is megdobogtatta szívét...

-Pásztok! -intett még testvéreinek a lépcsőn, tekintetét végigjáratta a fa fokokon... majd belépett a szobájába. Apró kis helyiség volt, a legkissebb a házban, csupán egy szekrény és egy ágy foglalt helyet benne. Ennyi bőven elég volt Hannah-nak, kényelmesen elfért itt is. Át sem öltözött, behuppant az ágyba és álomba szenderült.

S Phoenix szomorúan hajtotta le fejét. Rayman maga sem értette a madár szomorkodását: hisz ahamarosan karácsony... Phoenix nagyon el volt foglalva valamivel, a férfi meg sem merte kérdezni, mivel... majd a madár eltünt.

-Ennyit a tartalmas beszélgetésről... -legyintett Rayman és maga is elaludt.

A madár csak ingatta a fejét röptében is... "Bocsáss meg, Hannah!"

-- 

Suttogások, lépések halk, csoszogó zaja... s egy név szállt végig a kihalt, sötét ház folyosóin:

-Hannaaaaah... gyereeeee!

Az említett leány megfordult az ágyban. Olyan hideg volt ez a hang... mint a tegnap esti filmben, ahol a gyilkos ilyen jégcsaphanggal hívta magához áldozatát...

Ám nem bírta sokáig. Szemeit nem bírta lehunyni az állandó hívástól, s ezen még a párna sem segített... felkelt hát az ágyból és kinyitotta az ajtót.

-Halló? Van ott valaki? -szólt ki hirtelen, de csupán a néma csend felelt. Vállat vont hát és ment volna vissza szobája nyugalmába, mikor árnyék mozdult a folyosó végén. Hannah azonnal felismerte az alakot:

-Rayman?

Szemei felcsillantak, mikor az alak megált és felé fordította arcát. Igen, Raymannak vannak ilyen édi nyuszihaja... de mit kereshet itt éjfélkor?

Mindegy... a lány csak legyintett és futólépésben közeledett Rayman felé... a fiú lassan hátrálni kezdett, de túl lassú volt, Hannah ölelő kezei megszorították testét...

S Hannah azonnal megérezte, hogy itt valami nem stimmel... olyan furcsa szaga volt Raymannak, s az érintése...

-Ray, te vérzel! -Hannah zöld szemeiben megcsillant a felismerés... majd lassan felemelte fejét, s a Hold hideg fényében meglátta azt az arcot, melytől legjobban írtózott.

Sikítva hátrálni kezdett, úgy érezte földbe gyökerezett a lába... mintha súlyok tartanák őt vissza, s ahogy ő hátrált, úgy közelített felé sántítva az a valaki, akit az elöbb szeretetteljesen akart megölelni...

Rayman volt az... szemei vörös tűzben égtek, ám vakok voltak, arcán és testén milliónyi, mármár megszámlálhatatlan, felszakadt és néhol beforrt seb tarkította. Szőkésvörös haja vértől volt csutakos, egyik kezén hiányzott egyik ujja, s valami pengét is megcsillantott a fény:

egy kasza pengéjét.

-SEGÍTSÉG! RAYMAN! TÉRJ ÉSZHEZ! Kérlek! -sikított Hannah rémülten, sarkon fordult és rohant, ahogy bírt...

Ám mikor az előszobába ért, az a látvány minden képzeletét felűlmúlta...

A lépcsőn Cornelia és Leila közelített lassan, hasonlóan néztek ki, mint Rayman. Egy asztalon nyugodtan ült Magpie, az angyal s vakon meredt a semmibe.

Magpie nem Magpie volt, és Rayman sem volt már Rayman...

Hannahnak támadt egy ötlete... egy filmben látta, hogy a zombik érzékenyek a tűzre... kezét nyújtotta Leila felé, ki most a legközelebb állt hozzá... koncentrált...

Ám egy aprócska lángocskánál többet nem tudott nyújtani.

-NAPFŐNIX! -kiáltott fel újra. -NAPFŐNIX, NE MOST, KÉRLEK! NE!

A zombik feltartózhatatlanul közeledtek fel: egyik oldalról két testvére, a másikon szerelme...

--

-Jólvan, Marie, itt az ideje kiszállni a kádból! -Cornelia már fogta volna testvére kezét, hogy kisegítse a vízből, mikor Leila ijedt sikítása a fülébe ért.

-CORNELIA! GYERE GYORSAN!

-Mi az már megint? -sóhajtott a szőkeség, majd mosolyogva az őrült hugához fodult. -Marie, még maradj itt, mindjárt jövök vissza és megtörülközünk! -azzal kilépett a fürdőszobából s dühös léptekkel indult el a folyosón. -Mi van már megint, Leila?

Marie megvárta, amíg Cornelia elmegy... üveges szemmel nézett maga elé, majd megmozdult és a fürdőkád árnyékos szegletébe nyúlt. Hideg pengét érintett keze, melytől már remegni kezdett, tudta, hol van a konyhakés markolata.

Kiszállt a fürdőkádból, segítség nélkül elöszőr életében, felöltözött, és mire Corbelia visszaért volna a fürdőszobába, Mariet már nem lelte sehol. De Cornelia nem ment vissza a fürdőbe, s Marie halkan suttogva, késsel a kezében indult Hannah szobája felé.

--

Rayman verejtékben fürdöve ébredt fel lidérces álmából...

-MAGPIE NEEE! -kiáltott fel hirtelen és körbenézett a sötét erdőben. Azon a helyen aludt, ahol hajdanán Andréval való csetepatéjuk kezdődött... ez a hely volt az otthona. Sóhajtott egyett és megigazította szőkésvörös haját. Visszagondolt álmára, amelyben Hannáh-t üldözte Magpie, az angyal, csupa véresen, szárnyain márcsak pár, feketés, szénné égett toll árvádzott már. Egy másik alakot is látni vélt, késsel a kezében: egy barna hajú lányt, szintén szárnyakkal: Marie-t.

-Utálom a rémálmokat... -dünnyögte, majd kék szemeiben megcsillant a felismerés... egy álomból soha sem úgy ébred fel, hogy még emlékszik rá... tehát ez nem álom volt, hanem...

-...látomás! Hannah bajban van... és biztos Marie és Magpie is benne van a dologba... -felpattant a földről és rohanni kezdett az erdő sűrűje felé.

-Meg kell találnom az angyalokat! Meg kell találnom őket, amíg túl késő nem lessz!

--

Hannah lassan hátrált a fal felé, Rayman fenyegetőzve lóbálta felé a kaszát s két testvére pedig kezeit nyjtották felé.

-Ne... kérlek... ne... -suttogta Hannah elgyötörten, mikor megesett a csoda. Magpie volt az, kitárta hófehér szárnyait, ujjával a három támadóra mutatott.

-Ti... -kezdte. -Ti pokolból jött, elvetemült szörnyetegek! Pusztuljatok innét, hagyjátok ezt a lányt, vagy sújtson rtok Isten dühe!

A zombikat látszólag ez nem rendítette meg, csak sziszegtek az angyal felé és Ray újból meglendítette a kaszát...

Megvágta Cornelia arcát, s a lány Hannah helyett zombitársára ugrott. Leila csatlakozott hozzá, s a két nő tépni kezdte a férfit. Magpie, kihasználva az alkalmat, megragadta Hannah kezét és futni kezdett vele a bejárati ajtó felé.

-Nem megmondtam? -mosolygott. -Isten dühe lesújtott rájuk^^

-Igen... -helyeselt Hannah, már remegett, mint a nyárfalevél. Semmire sem tudodt gondolni, csak szerelme és testvérei átváltozására...

De hol van Marie?

--

Marie... az őrült lánya késsel...

Leila és Cornelia megdermedve, néma csendben álltak a sarokban, ahova az Égfőnix tartotta őket fogva szárnyával. Hannah időnként megmozdult, eddig nem ébredt fel és kétségbeesett kiáltásokat hallatott... s Marie felemelt késsel tartott a lány felé.

Odaért az ágyhoz, megállt, szemét Hannah arcára függesztette. Felkészült, majd a kés pengéje elindult Hannah szíve felé.

Egy hófehér szárnyat látott csupán, s a kés a földre esett. Marie egy pillanatra vakító fényességet látott, majd sírva rogyott a földre. Leila és Cornelia számára az egész egy pillanat volt, majd a fehérség eltünt és hallották, hogy kinyílt a bejárati ajtó.

-Leila? Cornelia? Marie? Hannah? Itthon vagytok?

-Itt vagyunk, Ray! -kiáltott vissza Leila, s a lépések zaja már hangzott is a lépcsőkön, majd Rayman lihegő, kipirult arca jelent meg az ajtóban. Körbenézett, felmérte a helyzetet, majd lihegve így szólt...

-Próbatétel elött áll. Hannah jóideg nem fog felébredni, bár nagy az esély, hogy soha... többé...

-MICSODA? -hökkent meg Leila és mivel Égfőnix eltünt, Hannah ágyához rohant és megfogta huga kezét. -Rayman, miről beszélsz?

-Pont arról, Leila... -bólogatott a férfi. -Magpie volt itt az elöbb, most ott van Hannah-al, megpróbál segíteni neki, bár ez tíltott...

Cornelia kérdőn nézett: -Miféle próba?

-Elmagyarázom... -legyintett Ray és leült a legközelebbi székre.

--

Magpie hiába nyitogatta az ajtót, zárva volt. Hannah kétségbeesetten felkiáltott, s az angyl arcáról is eltünt a mosolygás:

-Be vagyunk zárva...

Megfordultak, hogy máshol keressenek kiutat, ám az út el volt zárva. Ray, Leila és Cor már abbahagyták a civakodást, s már RayGirl is ott állt a konyhaajtóban... Holly megtépett szárnyakkal és villogó szemekkel állt a lépcsőn, Rax, a piros-kék sapkás fiú éppen az asztalon ült, Murfy és Globox pedig a nappaliból lépett ki. Ly a lámpán üldögélt, s bár az ő arca is nyúzott volt, mosolygott.

S még többen jelentek meg, mint zombik: akár ismerte őket Hannah, akár nem, bár mind közül testvéreit, Raymant és RayGirlt bánta a legjobban. Könnyes szemmel nézett RayGirl-re, s tett egy próbát...:

-RayeG... az istenért, mit művelsz? Azt hittem... azt hittem... az istenért, a példaképem voltál! Miért támadsz ránk? Miért?

-Nem emlékszel, mikor zöld volt a hajad és segítettem a bosszún? -csatlakozott Magpie is... de RayGirl arca továbbra is rezzenéstelen volt. Hannah válat vont: -Ez nem megy...

S mind, akik ott voltak: RayGirl, Rayman, Leila, Cornelia és a többiek felkiáltottak, hörögtek és megindultak sarokba szorított áldozataik felé.

Ám Marie továbbra is hiányzott.

--

-MAGPIE! NEEE!

Az angyal fájdalmas kiáltása volt az utolsó, amit Hannah még hallott tőle. Behunyta szemét, így nem látta, mikor a felé közeledők szó szerint darabokra tépik a fiút... Hannah sírva rogyott a földre, Magpie holtteste mellé.

Páran már felényúltak... volt, aki az arcát érte el és éles karmával megcsikarta, s minden sebe, amit ejtettek rajta, meglátszott igazi, ágyban fekvő testén is.

Majd a támadások abbamaradtak. Rayman felemelte a kaszát, hogy lesujtson...

Magpie még utoljára felemelte fejét, kitárta tépett szárnyait s kiáltott: -FUSS, HANNAH, FUSS!

S a vakító villanás segítségével Hannah másodszorra is megmenekült. Még megállt az angyal elött s könnyes szemmel rámosolygott... -Köszönöm, Magpie...

-Szívesen, kislány... -kacsintott az angyal és végleg elterült... -Most rohanj... menekülj...

Holly pedig megkönnyebülten fellélegzett, mikor Magpie hirtelen felébredt az ágyban... s szomorúan csóválta a fejét.

-Nem sikerült... mosmár csak reménykedhetünk...

--

Rohant, ahogy a lába bírta, hogy Magpe áldozata ne legyen hasztalan. Sajgott már mindene, legszívesebben egy forró fürdőt vett volna, de nem lehetett...

-Valahogy le lehet őket győzni! -tűnödött futás közben, majd egyszercsak megbotlott... egy pisztolyban. Még volt benne töltény... összesen három darab.

S hárman üldözték...

-Tán ez elég lessz?

Ám nem volt idő gondolkodni... Rayman, Cornelia és Leila már befordult a sarkon. Hannah elmosolyodott: ideje kipróbálni. Felemelte a fegyvert... célzott... lött...

Cornelia megtorpant, s mintha főnixmadár lett volna, por s hamu lett belőle.

-MŰKÖDIK! -kiáltott fel örömében Hannah és lassan hátrált... és bár fájt a szíve, Leilát is lelőtte... ám Raymannál nem tudta meghúzni a ravaszt...

A férfi pedig újból felemelte a kaszát: mos meghalsz, kislány!

--

BUMM...

Por s hamu... s egy kasza.

S Hannah lihegve ébredt fel ágyában. Körbenézett, ám semmi mást nem látott, mint mosolygó arcokat: Rayman, Leila, Cornelia s Marie. Rayman felkelt a székről és a boldogságtól könnyezve ölelte meg Hannah-t...

-MEGCSINÁLTAD, KISLÁNY! -nevetett a férfi. -Megcsináltad, meghúztad a ravaszt!

-És Magpie? És RayGirl? Ők hol vannak? -kérdezte Hannah feszülten.

-Magpie jelenleg pihen, miután szétdaraboltuk, holnap reggelre kutya baja sem lessz... RayGirl meg szerintem durmol, majd reggel ő is tudni fog a történtekről...

Hannah sóhajtott... hát ez is jól ért véget...

--

-BOLDOG KARÁCSONYT! -kiáltotta mindenki az asztalnál a fenyőfa árnyékában. Szenteste volt, s mindenki számára úgy tünt, Hannah vigyorgott a legjobban.

-Hey, Han! -szólította meg RayGirl. -Mond, ugye nem leszek kopasz?

-Naszép, egy nőt az mozgat, hogy nem lessz-e kopasz? -nevetett Rayman és kortyolt a teájából. -Engem az aggaszt, hogy ne André öljön meg!

-Hagyjátok már ezt a témát! -pirult Hannah, de mosolygott. -Inkább ünepeljünk, karácsony van!

VÉGE