A Falkor nővérek közül igen sokszínűek a lányok: Leila a férficsábász, Cornelia arosszkislány, Marie az őrült és Hannah a főnixmadár.

Hogy miért pont főnix?

A főnixmadarat mindenki ismerheti, hannah ezen beceneve humor céljából ragadt rá.. de késöbb több lett, mint humor.

Csillagfényes este volt az első alkalommal. Egy hatalmas hátitáska halkan huppant a tengerparti homokban, s Rax kissé lihegve vetette magát a földre.

-Időnként úgy tudom utálni a munkámat... sztem beadom a felmondásomat! -mondta, csakúgy, magának. Levette sapkáját és egyik kezével beletúrt kócos hajába, mikor érezte, hogy figyelik. Körbenézett, de a néptelen éjszakai tengeren nem látott senkit és semmit.

-Van itt valaki? -kérdezte, de senki nem felelt. Felvette a sapkát, fogta a hátzsákot és elöszőr lassú lépésekkel indult tovább, majd egyre gyorsabban, végül már rohant a falu felé.

Megmozdult a bokor, s egy vöröshajú villanás eltünt a sötétben...

---

Másnap délután Hannah végig lehajtott fejjel baktatott végig az iskola kapuján. Még hallotta az udvarról a felé vágott gonosz megjegyzéseket, de nem törődött vele: megszokta már. Szarka, a fekete madár az ágon várta, mint mindig: azóta a lánnyal van, mióta megtalálták őt az égő raktárházban. Han elmosolyodott és sietős lépteit lelassította.

-Csak óvatosan, csak lassan. -nevetett, zöld szemei megcsillantak: ma vidám. Ma boldog. De mi lessz késöbb?

A boldogság pár másodpercig tartott csupán, mikor furcsa, hideg érzés kerítette hatalmába. Valaki figyeli őt. De ki? Körbenézve nem látott egy ismerőst sem, csupán Rayman magyarázott valamit a zöldségesasszonynak:

-Két deka sárgarépa, nem két mázsa! A deka és a mázsa teljesen más!

Han elmosolyodott majd továbbment az úton. Ray megvillantotta felé a szemét, majd tovább veszekedett a zöldségessel: -A mázsa hatalmasnagy, a deka csak pár gramm! Érti?

Hazaérve elszállt a boldogság, hisz bár letette a táskát, a holnapi dolgozat még hátravan. Ma tanulnia kell... kettesre áll kémiából, meg szeretné kapni a jó jegyet, hát be is bizonyítja, hogy megérdemli! Nagy levegőt vett és nekifogott, egészen este nyolcig.

Majd leragadt a szeme, mikor a szarka idegesen kezdett kopogni a csőrével a fa törzsén. Szemeiből félelem sugárzott, ahogy Hannah mögé nézett, de mikor a lány végre észrevette, már késő volt. Valaki hátul megragadta őt és kicsavarrta a kezéből a ceruzát.

-Most velem jössz! -sziszegte a támadó s Hannah megismerte Cornelia hangját. Engedelmeskednie kellett hát, s átkozott nővére egészen egy erdőszéli kis fakunyhóig vezette őt. Ott bedobta hugát az ajtón és kulcsra zárta. Han szinte kívánta, hogy Cor távozása után egyedül maradjon, de nem így volt.

Árny mozdult a sarokban... vörös szemek pillantottak rá, s a hajdanán cukinak tartott, nyuszifülszerű hajat azonnal megismerte.

-Ray? Rayman?

Villám csapott be odakint, s Hannah idáig hallotta Hollószrány, a lidérclova nyihogását: Holló mindig is félt avillámlástól. Ray csak mosolygott, szemében örület csillan: nem ő volt az, aki irányította önmagát...

-Üdvözöllek, Phoenix, érezd magad otthon! -mutatott körbe s Hannáh-t kirázta a hideg: csupán egy mocskos ágy volt középen, rajta négy kötél előkészítve. Egyszer látott egy ilyen filmet, s ettől az emléktől szíve úgy kezdett verni, mint egy kalapács. Ha Rayman arra készül, nem fog tudni védekezni... hacsak...

Ray olyan erősen ragadta meg a hajánál fogva, hogy Han felsikoltott fájdalmában. Durván az ágyra dobták, melytől kissé elalélt: mire magához tért, keze lába gúzsba volt kötve, mód nem volt rá, hogy levehesse fejpántját... Pedig lassan itt az ideje, hogy kiadja magából azt a fölösleges tüzet, ami a pánt hordása közben lassan felgyülemlik benne. Időnként le kell vennie a pántot szépen, lassan, s a tűz ilyen ütemben távozik is belőle. Ha nem így tenne, Han úgy robbanna fel, akár az időzített bomba.

-Nefélj! -súgta Ray mosolyogva és megsimogatta a lány hasát. -Nem kell félni, csupán egy leckét adok neked...

-Köszönöm, de már tanultam! -felelte a lány erőtlenül remegve, hátha így szabadul.

-Ez másfajta lecke! -Rax keze a derekáig vándorolt, majd újból fölfelé, mint a kis pókocska. Han újból megremegett: arachnophobiás volt.

-Tetszeni fog, meglátod! -súgta Ray és megcsókolta Han arcát. Hannah rosszul lett, legszívesebben kirohant volna a mosdóba, de nem tehette, ide lett láncolva, akár a kutya. Ray tovább csókolta, keze lassan újból lefelé vándorolt. Majd eltávolodott a lánytól, keze, mely eddig simogatta, most lassan a lány ruháival kezdett babrálni...

Hannah lehunyta a szemét, kétségbeesetten imádkozott magában, hogy jöjjön valaki, hogy megmentse. Legyen akár Globox, a tanára vagy valamelyik osztálytársa, csak ahd kerüljön ki ebből a Pokolból. Bár önmagában leginkább Raxért kiáltott... Rax biztosan úgy vetné magát Raymanra, mint macska az egérre.

Ray újból megcsókolta az orrát, vörös szemeiben mégjobban megnövekedett az őrület lángja. Han elsápadt, úgy érezte, minden vér kiszáll belőle...

Csapdába került, akár a vérfarkas a ketrecben s a remény egyre fogyott, hogy valaki megmentse. Szarka ezt látta, eddig várt, hátha jön valamelyik angyal, de senki. Szárnyra kapott hát, repült, egyenesen egy számára jól ismert ablakhoz. Benézett, látta, hogy Rax éppen akkor parancsolja ki kishugát a szobájából. Megvárta, míg Lilia eltűnik, majd csőrével kopogtatni kezdett az ablakon...

---

Úgy érezte, itt a vég, magában már el is búcsúzott. Ray már az utolsó ruhadarabot is a földre dobta s Hannah vöröslő arccal kénytelen volt hagyni, hogy Ray végigmérje őt anyaszült mesztelenül. Majd a férfi mosolya mégjobban kiszélesedett és tovább csókolta a lányt. Hannah számára minden érintéssel csak fogy az ereje és minden csók hatalmas sebet ejt rajta. Szemeiből patakokban hullottak a könnyek, mikor a gyenge ajtó hatalmas robajjal tört össze. Ismerős árny állt odakint a zuhogó esőben, s a jövevény, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kinyújtotta a kezét feléjük.

Ray felkiáltott, s Han ekkor látta, hogy lassan jégkocka lessz belőle, elöszőr a lábai... aztán a teste... majd egy utolsó ordítás és Ray teljesen megfagyott. A szarka rászállt a jégtest tetejére és csőrével kopogni kezdett Ray orrán.

Rax, mert ő volt a jövevény lihegve az ágy széléhez futott: -Hannah, jól... -elakadt a lélegzete, elpirult majd elfordította a fejét. Han úgy érezte, itt fog elégni a szégyentől...

-Jól vagyok, csak oldozz ki valahogy, kérlek! -suttogta és Rax, bár kissé vakon, eloldozta a lányt. Addig nem nézett Hannah-ra, míg fel nem öltözött rendesen, s csak akkor fordult felé.

-Eltart egy ideig, mire kiolvad. -bökött Rayman felé. -De megérdemelte! Gyere, hazakísérlek...

-NE! Mármint... nem... nem akarok... hazamenni! -Han lehajtotta fejét. -Leila kórházba vitte Mariet kivizsgálásra, csak Cornelia van otthon és... nem akarok vele összezárva lenni!

"-NEM MEGMONDTAM, HOGY NE CSINÁLD EZT SOHA TÖBBET? NEM MEGMONDTAM? Most megkostolod a nádpálca ízét, te átkozott kis kölök!
-Nee, Cor, nem direkt csináltaaam! Véletlen volt, de tényleeg!"

-Hannah? -Rax kissé megrázta a lány vállát, s Hannah újból azon kapta magát, hogy sír. Fájt... fájt neki a nádpálca. Érezte a csípést a hátában hírtelen, s mint egy rongybaba, tehetetlen lábakkal a földre esett, arcát a tenyerébe temette és úgy sírt tovább. Rax átkarolta őt, halkan suttogva a fülébe, hogy nyugodjon meg, nincs már semmi baj...

---

Éjfél felé járt már, a falu teljesen kihalt volt, hisz mindenki az igazak álmát aludta. A két gyerek szótlanul lépkedett az utcák között, s ahogy egyre jobban közeledtek a Falkor-házhoz, Hannah szíve annál szorosabb volt: nem akart odamenni... nem akart Corneliával lenni...

Befordultak a sarkon, Han inkább csukott szemmel lépkedett. Félt, kétségbeesetten kapaszkodott Rax kezébe, s egészen addig ment így, míg rá nem jött, hogy már rég otthon kéne lennie...

Kinyitotta a szemét, álla leesett a csodálkozástól: a tengerparton voltak. Rax megállt, Hannah csodálkozón nézett rá, de a fiú mosolyától kissé felbátorodott.

-Miért csináltad ezt? -nézett körbe.

-Nem akartál hazamenni! -felelte a fiú, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az ilyen viselkedés. -Hát gondoltam, akkor ne menj haza! Itt elleszünk egy kis ideig, aztán ha elfáradtunk, megszállsz egy estére nálunk. -s kacsintott. Han mosolyogva bólogatott, a szorítása szívében mintha ott se lett volna majd csillogó szemekkel körbenézett a parton.

A tenger vize kristálykék volt még a sötétben is, a távolban Carmen, a bálna uszonyát vélték látni. Leültek hát egy közeli kőre, Rax levette a sapkáját és nagyot szívtak a friss tengeri levegőből.

Hannah boldogabb volt, mint az elmúlt napokban. Rossz emlékek helyett jó emlékeket idéztek fel a sirályok éjszakai lármája, s mintha távolról Sophie énekét fedezte volna fel.

"-Sophieee, énekelj, légyszíí!

-És miről énekeljek, kicsi csillagom? -kuncogott a fénytündér, hangja bársonyos, selymes volt, mint egy apró harangocska.

-Nemtudom! Csak valamiről, amiről szoktál! Énekelj aaa.... a szerelemről? Mi az a szereleem, anyu?

-Hannah drágám, a szerelem bonyolult dolog, még túl kicsi vagy!
-Naaaaaa!! Anyuuuu!

-Majd megtudod, mi a szerelem, ha eljön az ideje. -kacsintott a tündér és nevetett."

-Hannah? Elaludtál?

-Hmm, igen, énekelj mégegy dalt... RAX? -Hannah azon kapta magát, hogy a fiúnak dőlve tért magához. Arcát vörösre festette a pír és gyorsan távolabbra húzódott. -Bocsáss meg, nemakartam csak...

-Nem zavart. -vont vállat Rax, bár hanglejtéséből sejteni lehetett, hogy még örült is az "ágyszerepnek". Han az ajkába harapott, majd mégiscsak közelebb húzódott.

Maga sem tudja, mikor aludt el újból. Csupán arra emlékszik, hogy Carmen közelebb úszott hozzájuk, majd sötétség borult rá és az elöbbi kalandtól kifáradva, Raxot párnának használva aludt el.

A fiú elmosolyodott, megsimogatta Hannah haját, mélyen belélegezte annak illatát, majd óvatosan egy puszit is adott neki, nehogy felébressze. Majd felemelte, s ahogy filmeken lehet látni, elindult a falu felé...

A templom harangja tizenkettőt ütött... éjfél van...

---

A nap sugarai még fel sem ébredtek, mikor kitárta szárnyait. Mindenki rettegve elhúzódott tőle, hisz ha ő kitárja a szárnyait, akkor nagy baj van készülőben...

-EMBEREK! -zengte hangja, mely durva volt és parancsoló. Fekete szemei megvillantak, s a Knaarenek remegve bújtak egymáshoz is, pedig ez nem szokásuk.

-Rayman... csődött mondot... Hannah sikeresen megmenekült, s aki megmentette, csak egy taknyos fiú volt! Keressétek meg, hozátok el nekem őket...

Itt abbahagyta a prédikációt, megfordult, s suhogó szoknyával eltünt a sötétben. Végiglépdelt a repedezett folyosón, egészen az arénáig, hol hajdanán Rayman küzdött meg Refluxxal Globox életéért... Leptys hatalmas szobra elött... Sasha nagy levegőt vett, végignézte a szobrot majd elmosolyodott.

-Pár éve megmenekültél, Hannah! -sziszegte. -Most nem fogsz, az biztos!

---

Tűz... karmok... feketeség... egy szobor... egy kehely... egy égő kehely... és egy fekete szempár...

Han kétségbeesetten vergődött a karmok között, úgy lógott az égő kehely felett. Megpróbálta elérni a Knaarent, de kezei túl kicsik voltak hozzá: még kisbaba volt...

A fekete szempár elnevette magát, a gonosz hang teljesen megőrjítette Hannah-t. Majd a karmok elengedték és tehetetlenül zuhant a mélybe, hogy elégjen...

-Hannaah? Hannah, ébredj fel!

Valaki elkapta őt, egy kezet látott kinyúlni a tűzből, megragadta hát, s mikor kinyitottaa szemét, Rax kék szemeivel találta szemben magát.

-Rosszat álmodtál? -kérdezte a fiú, hangjában aggódást lehetett kiszűrni. Han a hajába túrt egyik kezével, a másikkal továbbra is Rax kezét tartotta fogva. Csupa víz volt, kapkodva vett levegőt és kis híján a fejpánt is leesett a fejéről...

-Igen... -bólogatott válaszképp. Az ablakon csupán egy napsugár sütött be, vagyis Rax családja még javában aludhat. A fiú megsimogatta Han haját:

-Mostmár vége! Bocsáss meg, de jobb, ha mostmár hazamész, a szüleim nem vehetnek észre, Szénakazalról nem is beszélve... -itt kuncogni kezdett. Han az ágy szélére ült, megpróbált elviselhetőbb frizurát kreálni magának. Hazamegy, lezuhanyzik aztán pihen... el akarta felejteni azt a borzalmas emléket, hogy kis híján megerőszakolta az a férfi, akibe nemrég még halálosan szerelmes volt... most úgy érzi, üres a szíve, mintha valaki kiszívta volna a szeretetet...

Majd rájött valamire: évek óta, hogy senki sem szerette... igazán.

Elbúcsúzott hát Raxtól és futott hazáig. A fiú sokáig állt az ajtóban, hátát a keretnek döntve, úgy nézte a távolodó lányt... a haja... mintha báliruha uszálya lenne a vízben, s azok a szemek...

Megrázta a fejét és inkább bement a házba... még maga sem értette saját magát, miért vert furcsán a szíve Hannah közelében...

--

"MIÉRT VOLTAM ENNYIRE HÜLYE?"

-Csak magadnak köszönheted!

"Dehát..."

-Nincs de, megtetted és kész! Pedig nem ez volt megbeszélve! Azt mondtad, megmondod neki a tervünket!

"Tudom, de Ray..."

-Mondom nincs több de! -Rayman az asztalra csapott, s már azt várta, hogy a rozoga tákolmány ettől dől össze. Lecsapta a doboz tetejét és a benne lévő fekete arc eltünt. A férfi visszaroskadt a székbe, szőkésvörös haját hátrafésülte...

-Kis híja volt csak... -suttogta. -Most hálát adok neki, hogy lefagyasztott...

Tekintete az ablakra vándorolt, egyenesen a holdra pislantott. Márcsak egy kis darabka látszott belőle...

-Ha Hannah tudná... -csóválta a fejét idegesen. -Hogy mi lessz újholdkor, biztos nem merne elaludni. Amúgy sem mer, de ezek után inkább megölné magát, minthogy álomra hajtsa a fejét... szegény kislány!

Felkelt a székből és a mohos, koszos konyhaasztalhoz lépett. Töltött egy kis ízetlen teát, de nem ivott belőle, csak nézte a Holdat.

-Rettegj, Rax... -súgta. -Jobb, ha nem alszol a következő három éjjelen, vagy örökre véged...

S kortyolt a teából...

---

Jegesen szállt végig a szél a sivatag homokja felett. Sasha dermedten állt a Szentély repedező "erkélyén", fekete szemei a homokszemek vékony függönyének repülését figyelték némán, szeme még akkor sem rebbent félre, mikor árnyék növekedett a háta mögött. Csupán szárnyai rezdültek meg.

-Bú! -zengte egy női, ismerős hang, s Sasha elmosolyodott, jegesen, gonoszan...

-Üdvözöllek, testvérem! -fordult az árny felé. -Hát előmerészkedtél a sötétből?

-Muszály volt, nővérem... NEM BIROM! Muszály lessz INNOM!

-Jólvan, nyugalom, ihatsz... -csitította az egyre kavargó árnyat a tündér. -Hamarosan elszabadulhatsz, de muszály a testében maradnod. Újjászülettél, de nem akármiért. Pusztítsd el a testedet, akkor kapsz újat, ahogy régen... tudod, ugyanazt az erőt irányítja, mint te régen... pirokinézises, akárcsak te voltál, hát élj vele. Ma éjszaka...

-Ma éjszaka...

S az árny szertefoszlott. Sasha elmosolyodott...

-Ma éjszaka GYILKOLHATSZ, Sarah! Ma éjszaka végetek van, földi, poros halandók! VÉGETEK!

---

Sűrű sötét éjszaka volt, a Hold nem látszódott sehol, mintha nem is lenne. Még Salitha, a sárkány is visszavonult barlangjába. Semmi sem mozdult a kihalt utcákon és az erdőben, kivéve egy kis kertesház egyik szobájában, amelyben egy szekrény, egy tükör és a tükör elött egy ágyon vörös hajú lány forgolódott verítékben úszva.

-... nem... mond, hogy csak viccelsz, nem akarom... vörös... NEM!

Zöld szemei felpattantak, lihegve ült fel az ágyon. Tekintete azonnal a tükörre meredt, ahonét egy kócos, verejtékes, rémült lány pillantott vissza. Egyik kezével a hajába túrt, kitapogatta a fejpántot: nem mozdult el. Hála istenek, nem esett le...

Furcsa álma volt... rémálom... pedig megszokta már. Mindig rémálma van, az orvosok szerint a múltjának emlékei teszik ezt vele...

Rémálmok

Pirokinézis

Arachnofóbia... még a legkissebb póktól is fél...

És Falkor...

Gyűlölte önmagát... semmi pozitív nem volt életében, hisz Sophie, szeretett édesanyja halott, Ray, kit imádott és szeretett, kiért rajongott, kis híján megerőszakolta és megölte. Tudta, hogy szellem szállta meg a férfit, mégis... majdnem.... ha Rax nem lenne, Hannah már nem élne.

Rax...

Furcsa... szőke srác piros-kék sapkában, "jeges természettel" megáldva, s egészen a tegnap estéig szinte alig ismertk egymást. Este viszont már együtt voltak a sziklán, a parton, náluk aludt és igen furcsa érzése volt... nagyon-nagyon furcsa érzés... a szíve tájékán.

Megrázta fejét és visszadőlt a párnára. Vizes volt... majd a foszforeszkáló órára nézett, mely éjfélt mutatott...

Lehunyta a szemét, álomba merült... vagyis azt hitte, hogy álomba merült. Míg ő újabb rémálomra készülődött, míg ő azt hitte, ágyban marad, felkelt és kilépett a szobából egy szál fehér hálóingben...

Zöld szemei... smaragdzöld szemei vérvörösen izzottak a sötét utcákon, ahogy egy konyhakéssel kezében indult Rax otthona felé...

---

-Bátyjuuus! Éébredj máár! -az apró öklöcskék kétségbeesetten verték az ajtót. Szemeinek sarkában könnycseppek gyülekesztek, ahogy időnként a bejárati ajtó felé nézett...

-Bátyjuuuus!

-Maradj, már, Szénakazal, megyek! -kulcs fordult a zárban és Rax álmos arca bukkant elő a résen. -Mit akarsz?

Lilia nem felelt, csupán az ajtó felé mutogatott. Arcát kiverte a jeges veríték, szíve a torkában dobogott, s ahogy Rax is arra nézett, őt is elfogta a rossz érzés. Végigfutott a hátán, ahogy hugán is, úgy érezte, valami fog történni...

S akkor kopogtattak...

Lilia rémülten fogta meg Rax kezét, holott a két testvér nemigen kedvelte egymást. A fiú lassan elindult az ajtó felé, és mikor odaért, kikiáltott.

-Tessék, ki az?

Néma csend. Csupán a szél felelt. Kulcs fordult a zárban, s Lilia behunyta szemeit, amíg Rax kipislantott a sötét utcára.

Senki...

Becsukta az ajtót, s azonnal felhangzott a kopogás. Rax nagy levegőt vett... "Tán szellem?" és kinyitotta az ajtót.

Furcsamód a szülök nem ébredtek fel a sikolyra...

---

A fehér hálóing selyemként omlott a földig, úgy tünt, a vízben mozog a ruha s gazdája egyaránt, ahogy lassú léptekkel a konyhába menekülő két gyerek után ment, kezében a késsel. Rax elbújtatta Liliát az egyik konyhaszekrénybe, kicsi volt még, elfért, de Rax kevésbé, bár nem tartozott a magasabb fiúk közé. 15 évesen még mindig kissebb termetű volt kortársainál...

Becsukta a szekrényajtót s rájöt, ő maga zsákutcába keveredett. Hannah már ott állt az ajtóban, az ablakok zárva voltak estére, csak a spájz maradt... de az pláne zsákutca...

-Hannah, jól vagy? -kérdezte a lányt, de amaz nem felelt... csupán lassan közeledett. A hőmérséklet egyre emelkedett a konyhában, még a tűzhely is magától működésbe lépett.

-Hannah, mit művelsz? Mit keresel itt?

Fellobbantak a gyertyák, olvadni kezdett a viasz. A falon levő hőmérő 41 fokot mutatott.

-Hannah? Térj észhez!

45 fok. Rax egy késért nyúlt és ordítva dobta el a pengét: tűzforró volt...

Hannah közeledett, a fiú fölé tornyosult. felemelte a kést...

Rax egyenesen a tűzesvörös szemekbe nézett... "Ez nem HANNAH! EZ NEM Ő!"

Lesújtott a kés, Rax későn tért ki oldalra. Egyenesen a vállába fúródott a penge, a meleg vér a földre csöpögött. A hőmérő megállt 46 foknál, a gyertyák lángja egyre nagyobb lett...

Újból mozdult a kés, Rax kinyújtotta kezét, de a jég, ahogy megjelent, úgy el is olvadt... túl nagy a hőmérséklet! Túl nagy!

A forró penge a padlóba fúrodott, pedig a fiú meg se mozdult. Rax kíváncsian és meglepődve nézett a lányra... a szeme...

Villogott: hol sárga, hol vörös... sárga... vörös... sárga... még mindig... kihúzta a kést és eldobta, a hőmérséklet zuhanni kezdett. Arany szemeit a fiúra szegezte kedvesen, mintha az elöbbi gyilkossági kísérlet nem lett volna. Hannah elmosolyodott, de nem beszélt.

Rax remegett... nem értette, mi folyik itt... mi történt? A vér... még mindig folyik... a lány a sebre tette kezét, érintése meleg és nyugtató volt...

Rax, akármilyen furcsa volt, maga sem értette késöbb: elaludt.

---

A könyvtár ablakán halványan szűrődött be a nap fénye. Három nap telt el a konyhában történtek óta, Rax három napig nem látta Hannah Falkort, pedig sok kérdése volt tőle. Lilia vidám kislányként el is felejtett mindent, de a fiú nem... most is ezért jött a könyvtárba. Keresni akarta a forrást, a jelenségre valamilyen magyarázatot, mikor ismerős hang ütötte meg a fülét.

-Rax?

Megfordult, kezében éppen egy vaskosabb, zöld könyvet tartott. Mikor meglátta a lányt, kis híján eldobta a könyvet: vagy a rémülettől, vagy a csodálkozástól...

Hannah lehajtotta fejét, haja nem volt annyira kifésülve, mint eddig, valóságos szarkafészek volt. Nem ment közelebb a fiúhoz, és bár arcát alig lehetett látni, Rax látta, hogy kis híján elsírja magát. Ő közelebb lépett.

-Jól vagy?

Hannah bólogatott, kissé feljebb pillantott. Egyik kezével a másikat tördelte idegességében s halkan ennyit motyogott: -Bocsáss meg!

"Hát emlékszik?"

-Vedd úgy, meg van bocsáltva! -bólintott a fiú s Hannah csodálkozva meredt rá, mintha most elöszőr látná. -De cserébe magyarázd el, hogy mi a csuda történt!

A lány bólintott, egy közeli asztal székére ült. Intett Raxnak, üljön le ő is, a fiú engedelmeskedett...

-Hosszú magyarázat. -kezdte a lány. -De a Falkor lányok között sem mindennapi, ami nagy csodának számít mamár. Tudod, az előző négy lány négy tündér volt: két jó és két rossz jellemű. Két testvérpár, Sophie, Elena, Sarah és Sasha. Sarah és Sasha sötét- és árnytündérek voltak, közülük Sarah vérszomjas gyilkológép. Meghalt, mikor Elenát akarta megölni... és azt mondják, meg persze, bizonyított tény, hogy a lelke bennem született újjá... ezért Újholdkor valahogy előtőr és gyilkol, akkor is ez történt... téged szemelt ki.
Három énem van: Sarah, őt már ismered, jómagam, Hannah és a harmadik a főnixmadár, vele is találkoztál akkor. -Hannah újra Rax vállára tette a kezét. A fiú emlékezett rá: mikor felébredt, a vértócsának és a sebnek nyoma sem volt, csupán a véres kés feküdt a földön és Hannah hálóingének egy kis darabja... a darabka azóta is egy otthoni könyvben rejtőzik...

-Érted? -nézett a fiúra. -Ezért gyűlölöm önmagamat, mert bennem csakis rossz van...

-Ez nem igaz! -vágott félbe Rax, s Hannah csodálkozón meredt rá. -Nem vagy csupa rossz... szerintem... szép lány vagy...

Hannah elmosolyodott... szép lány... hát valaki még szépnek tartja őt?

---

-"Arachnofóbia, pirokinézis, rossz álmok és sötét múlt" és mellé ez az újjászületés dolog... -ingatta a fejét, tekintetét nem vette le az ablakról. -Zűrös egy ügy, az már biztos... de tudom, mi lehet a megoldás...

-Uram? -fekete ruhás pöttöm lépett be az ajtón, s a király végre levette tekintetét az üvegről. Mosolyogva fogadta fajtársát.

-Jöjjön közelebb! -intett. -Lenne egy elintéznivaló. Van egy ügy, ami nem kerülhet napvilágra. Három nappal ezelött megtámadtak egy fiút és a hugát, méghozzá gyilkossági kísérlettel. Hannah "Phoenix" Falkor volt a tettes, és a kis Lilia szerint vörös szeme volt. És miiiiit jelent a vörös szem?

-Hogy Leptys szolgája?

-Hogy Leptys valamelyik beavatottja! Hannah rendes kislány, rút kiskacsa a hattyúk között aki inkább meghal, minthogy megszólaljon, de ez súlyos vétek és ki is derült, hogy micsoda valójában. Kapják el... és öljék meg! Halva akarom LÁTNI! HALVA!

---

Alig léptek ki a könyvtár kapuján, mikor Han falfehér arccal megtorpant egy oszlopnál. Rax csodálkozón nézte, mikor meglátta ő is a kifüggesztett lapot, rajta Han béna, de felismerhető képmásával:

"AKI LÁTTA VALAHOL EZT A LÁNYT, ESETLEG ISMERI, A NYOMRAVEZETŐKNEK MAGAS PÉNZJUTALOM!
KÖRÖZÉS GYILKOSSÁGI KÍSÉRLETÉRT: HANNAH FALKOR "Phoenix"

Királysági Körözési Iroda"

Rax háromszor is elolvadta, hátha megváltozik a szöveg, de nem így lett. Hannah erőseb belekapaszkodott a fiú kezébe és sírva fakadt.

-Miért pont én? -ingatta magát. -Miért mindig én? Sarah... Sarah volt... nem én...

---

Lassan lépdelt, mintha csak éppen arra sétált volna. Szőkésvörös hajába belepaott a tenger szele, nyomban eltörölve maga után hagyott lábnyomait. Rayman még hálás os volt, legalább kevesebb az esély, hogy követik.

Majd hirtelen irányt váltott. Piros bogyós bokorba gázolt, s ha valaki egyáltalán követte is, végleg eltünt a szeme elől. Ray ugyanis egy kis, föld alatti üregbe csúszott zajtalanul, csupán bent levő pár egér szaladt ki hírtelen... az egerek farka meg volt perzselve...

A kis folyosó kiszélesedett, akár egy teknő, pár nagy szikla tartotta felette a földet. A sziklák itt-ott megperzselve...

-Halihó! -szólalt meg Ray és árny mozdult a sarokban. Mosolyogva szökkent elő egy szikla mögül, de a férfi látván Hannah mosolya lehervadt, akár a rózsa és hátrahúzódott a barlangban...

-Mit keresel itt?

-Segíteni jöttem...

-Pont te? -Han szemében az ijedelmet düh váltotta fel. -És ugyan hogy?

-Hannah, lásd be, itt meg fognak találni! -csóválta a fejét a férfi. -Más búvóhelyet kell keresned...

-Nemszügséges... már megvan a tervem, csak Raxra várok, hogy tudassam vele!

Ray csak pislogott. -Miféle... terved?

-Elmegyek... le akarok számolni vele. -Hannah tekintetében furcsa tűz lobbant. Még maga Rayman is megijedt, hisz a hőmérséklet emelkedni kezdett a barlangban.

-Hannah, nyugodj le...

De késő volt... tűz lobbant a kis járatból...

---

Hollószárny, a szelíd lidércló eszeveszetten vágtatott, már elérte a sivatag szélét. A szarva alig bírta tartani a tempót mögötte, Hannah úgy hajszolta hátasát. Csak vágtatott, vágtatott, haja tűztengerként lobogott a menetszélben, szemei szikrákat hánytak, akár Holló patái...

(Megfizetsz, Sarah! És Te is Sasha, hogy világra hoztál, átkozott k***a! Ringyó kis szajha!")

Ezzel egyidőben kopogtattak az ajtón. Rax éppen ebédelt... utána ő is akart vinni egy kicsit Hannah számára... kicsit szünetelt, ajtót nyitott és kis híján egy hátast dobott: Ray állt az ajtóban, kissé megperzselődve, mögötte Leila aggódó szemekkel...

-Rax... -súgta. -Van egy kis gond... szügségünk lenne rád, ugyhogy szedelőzködj!

-Dehát még Ha...

-Hannah Falkorrol van szó! -bólogatott Leila. -Vele van a gond...

---

-Hannah teljesen megőrült. -csóválta a fejét Ray, fel és alá járkált Leiláék vendégszobájában. Han nővére a konyhában sürgőlődött, Rax pedig egy széken ülve hallgatta a férfit...

-Kirohant a barlangból, felpattant a lidérclovára és elvágtatott, miközben azt ordította: "Megöllek, te szaja... " meg azt a K betűs szót...

-Hogy kurva? -kérdezte Rax. Ray bólogatott.

-Igen,azt... félek, hogy a vesztébe rohan, hisz még mindig nem képes irányítania. Ha elszabadul, egész Álmok Földjét elpusztítja! Ezért kéne utána mennünk, és te egész közeli barátságba kerültél vele, remélem, hogy vissza tudod zakkantani az agyát.

Rax pár másodpercig a szőnyeg csücskét nézte... gondolatban látta azokat a lángokat, a barátait, szüleit, még a kishugát is... majd felnézett és bólintott...

-Számíthatsz rám, Ray, mint régen! -mosolygott. -De nem leszek többé újra a segéded!

---

Egy hónap telt el...

Egyszer itt, egyszer ott... csak lopakodva, lassan szabad! Vagy elkapnak, bedugnak a cellába és véged, hiába jöttél, Hannah! Lassan, nehogy észrevegyen, hamarosan eléred az arénát...

És igen... elérte. A szarka egy kiálló repedésre szállt, míg Han végignézett a hatalmas kőrgyűrűn...

Égő Kehely... a karmok és a tűz...

Az aréna, a hely, ahol megszületett. Ahol véget akartak vetni életének. Miért nem hagyta magát akkor, hogy elemésszék a lángok? Akkor nem tartana itt...

Árny mozdult a sarokban, ismerős alak a szobor tetején. Hannah lassan lépdelt a gyűrű felé, egy-két Knaaren figyelemre se méltatta, de mintha nézők gyűlnének a moziban, úgy telt meg velük a kőrgyűrű körüli terület. Hannah nézték...

S az árnyat a szobor tetején. Farkasszemet nézett anyja és lánya...

-Hát eljöttél...

-El... Meghalsz, Sasha, ebben biztos lehetsz!

Az árnytündér felnevetett: Hogy MICSODA? Te ölnél meg engem, kis taknyos?

Hannah ökölbe szorította a kezét, paták dobogását hallotta. Sasha eltünt a szoborról, de árnyéka ott maradt. Hannah bedőlt a trükknek: fekete ló észvesztő sebességgel száguldott felé hátulról... hatalmas ló... Hannah a ló marjáig ért volna fel...

-HANNAH!

Az ismerős kiáltásra fordult hátra. Rémült kék szempárt látott a ló háta mögül, ismerős, vörös ruhát...

Majd elsötétült a világ: Sasha "Sötétló" Falkor elérte őt...

---

-HANNAH! -Még Ray sem tudta visszatartani Raxot, hogy ne rohanjon le az arénába. Még látta, amint a ló úgy söpri el Hannah-t, mintha egy seprő lett volna a porszemmel szemben. A lány a szobornak csapódott, akár egy rongybaba...

-Haaannaaaah! -kiáltott fel újra, s a Knaarenek szó nélkül utat nyitottak. A fekete ló dühödten kapart az aréna közepén, szemét nem vette le a lányról. Rax elfutott a ló mellett... amaz meg sem mozdult... majd szinte ledobta magát Hannah mellé és rázni kezdte.

-Hannah... Han, ébredj fel! Hallassz?

A lány megmozdult, felnyitotta szemeit és megpróbált felkelni a földről. A fiú segített neki, majd Han eltolta magától:

-Köszi... most menj... menj innen!

-De Han...

-Semmi de, menj! És... a fényre se gyere hozzám!

-Fényre?

Han nem felelt. Lehunyta szemeit, szinte suttogotott: -Gyönyörű lessz, ígérem! MENJ MÁR!

Rax engedelmeskedett... visszament Raymanhoz, egy szikla védelmébe. Hannah szemeit a lóra függesztette, szája szélén kicsordult a vér és ökölbe szorította kezeit.

Mikor egyik öklét mégiscsak eleresztette, kezében aranyláncon egy vörös kő nyugodott. Foszforeszkált, elöszőr halványan, majd egyre erősebben...

-Most lessz véged, Sasha Falkor! Most lessz véged, Sarah Falkor...

("Most lessz véged, Hannah Falkor")

A kő lassan felemelkedett, Han behunyta szemeit, erősen koncentrált. A földről, szabályos köralakban tűz kezdett felfelé szállni, mintha fénysugarak ölelték volna körbe a lányt. Kitárta szárnyait, melyek lángoltak, mintha meggyújtották volna őket. Mikor Han kinyitotta szemeit...

Aranysárga... aranysárga, madárszerű szemek...

Széttárta kezeit... felüvöltött, de torkából vijjogásszerű hang jött csupán. Rax szíve nagyot dobbant, félt, és igaza volt a lánynak: Gyönyörű volt...

Majd a villanás mindent elvakított. A ló felnyihogott, a főnixmadár felvijjogott, és összecsaptak...

Rax, Ray... egymásnak dőlve ájultak el...

---

Homályosan látott. Hó... fehérség... csupasz ágak és egy szarkamadár. Mintha tüzet hallana, vagy csupán a képzelete játszik vele?

Pislogni kezdett, a kép egyre élesebb lett. Megismerte a helyet, ez... a hely... az...

-Az erdő?

Felült a hóban fázni kezdett. Dehát mikor elájult, még nyár volt... nemértette, nagyon nem. Tűz lobogott lábai elött: tábortűz. S vele szemben ismerős alak:

-Hát felébredtél, kölyök?

-Rayman? -Rax megigazította sapkáját és kérdőn nézett körbe. -Hol vagyunk? Az elöbb még... a szentélyben voltunk!

-Valóban, az elöbb... -Ray lehajtotta fejét, hangja furcsán csengett. Rax hátán végigfutott a hideg, mikor eszébe jutott, ahogy a főnix és a ló egymásnak csapott...

-Mi történt? -kérdezte, de a választ már sejtette Ray tekintetéből... imádkozott magában, hogy ne, ne az legyen a vége, amire gondolt, de Ray csak bólogatott, a tűzbe nézett, majd felemelte egyik kezét: egy kiégett, vörös toll volt csupán.

-Hannah. -suttogta. -Hannah legyőzte Sashát, de...

-DE? Mi DE? Mi történt vele, hol van most? -Rax felpattant, Rayhoz rohant és szinte rázni kezdte a férfit kétségbeesetten. -Mond, hogy nem! Mond, hogy NEM!

-Sajnálom... -felelte Ray, mire a fiú jéggé dermedve abbahagyta a kiabálást. A tűzbe nézett ő is és a hóra esett...

-Nem történhetett meg, ez nem, nem lehet... HANNAH NEM HALHATOTT MEG!

-Rax... -csitította Ray a fiút. -Sajnálom, de... megtörtént... Hannah meghalt...

Rax a fejét ingatta, a sapka majdnem a tűzbe esett, mikor beletúrt kócos hajába. Ajka megremegett, majd az ég felé fordult... -NEEEEEEEEM!

---

Lassú tempóban telt az idó, a napok, a hónapok, s lassan egy év. Eljött a szeptember is, majd vele együtt szeptember 15 is... ezen a napon a három Falkor-lány //Igen, még Cornelia is//, Rax és Rayman néma csendben ültek az asztalnál, egy szem gyertya lángjának társaságában...

Szeptember 15 ugyanis Hannah Falkor születésnapja volt...

-Most lenne 14... -szipogta Leila és a harmadik zsebkendő is a szemetesbe pottyant. -Még olyan fiatal volt...

Cornelia bólogatott, Marie csak nézte a lángot, majd monoton hangon megszólalt: -Eltünt... biztos kiment az erdőbe és eltévedt a szentem. De vigyáznom kell rátok is, amíg meg nem jönnek a szüleitek...

Marie mindenkiről azt hitte, kis hatévesek egy óvodában és ő az óvónő.

Ray lehunyt szemmel ült, mintha hidegen hagyná az egész gyászolás... öt perc telt el így, kínos csendben, mikor kinyitotta szemeit és Rax helyére pillantott...

Hallotta, hogy csapódott kint az ajtó, Leila szintén felpillantott. Meg sem hallották, hogy a fiú kiment a házból. Leila felpattant, hogy visszahozza, de Ray intett a nőnek, hogy üljön vissza.

-Hagyd, had menjen... -súgta. -Nagy csodát fog... unk látni...

Leila bólintott... és vártak...

---

Egy apró kavics potyogott lefelé, egészen az aréna közepéig. Ott megállt, kicsit még ingott, majd mozdulatlanná vált.

A jövevény lassú léptekkel ment a kavics után, tekintetét nem vette le a szoborról. Majd megállt, nem messze a kőrgyűrű közepétől, a kavicstól és kissé félredöntötte fejét. Így állt, némán, majd levette sapkáját és a szobor felé kiáltott:

-Miért... MIÉRT? HOGY VOLTÁL ERRE KÉPES, TE JÉGSZÍVŰ KIRÁLYNŐ? A LÁNYOD VOLT, SZERETNED KELLETT VOLNA, ÉS MÉGIS...

Felkapta a kavicsot és Leptys felé hajította.

-SEMMIT NEM ÁRTOTT NEKED! SEMMIT ÉS MÉGIS ELVETTED TŐLÜNK! MIÉRT, CSAK MOND MEG, MIÉRT VOLTÁL ENNYIRE KEGYETLEN?

Újabb kő röppent a szobor csőrének. Mintha megvillant volna a szeme...

-ÁTKOZOTT, HIDEGSZÍVŰ GYILKOS VAGY, A LEGROSSZABB MIND KÖZÜL, HISZ A SAJÁT LÁNYODAT ÖLTED MEG! A... saját... lányodat...

Lábai felmondták a szolglatot, Rax rongybabaként ült a földre. Arca kipirult és lihegett...

-A saját... kislányodat... ki alig volt 12 éves... és mégis... mit... ártott... neked?

Tűz ropogását hallotta meg a néma csendben. Lehajtotta fejét, így tűnődött tovább... egy éve már, egy éve szakadatlanul gyűlt benne mindaz, amit most, ebben a pár másodpercben kikiabált magából...

-Hannah... Hannah, gyere vissza, kérlek! -súgta és felnézett a szoborra. Még álla is leesett a csodálkozástól: a szobor körül lángokban állt a gyűrű... és szárnyai között, hol a trón, a Knaarenek trónja állt, szintén tűz lobogott, de erősebben, mint a szobor körül.

Felkelt a földről, hátrált egy lépést. A tűz mintha mozgott volna, de nem úgy, ahogy az ember megszokhatta. Alakot öltött, s mintha tollai lettek volna. Ahol a feje lenne, két, aranysárga szem pislantott le Raxra...

Ismerős, aranysárga szemek.

-H-h-h-h-h-h... -Rax csak dadogott, mikor a tűzlény kitárta szárnyait. A lángok kissebbek lettek, s a fiú elött felvillant a kép, mikor a főnixmadár és a fekete ló összecsapott...

A főnixmadár. Ott állt elötte teljes valójában... vagy csak a szeme káprázott? Igen, biztosan csak illúzió!

A főnixmadár egyre élesebb lett. Nyaka rövidebb volt, mint fajtársaié, tollazata vörös és aranyszínekben csillogott, fején és nyaka oldalán vörös a bóbita akár a rózsa szirmai. Hosszú farka háromfelé vált, a középső leghosszabb arany, a két szélső, keskenyebb pedig vöröses. Mintha álomból csöppent volna a világra, még horgas csőre és éles karmai sem rettentették meg látványát... aranysárga szemeiben kérdés csillant a fiú felé: "Miért félsz?"

Rax kővé dermedt, felkelt a földről, de mozdulni nem tudott, mintha főldbe gyökeredzett volna a lába. Nem bírt betelni a madár látványától, a tűz táncától, ahogy a főnix lasan közeledett felé...

-Hannah?

A főnix megtorpant, bóbitája nyaka oldalára és feje tetejére simult. Félrebillentette fejét, végigmérte Raxot, majd helyeslően bólintott. Rax szíve megdobbant...

-Csak álmodom!

A főnic meglegyintette szárnyát, megrázta fejét, tollai közül arany csillámok hulltak a kövekre: "Nem, nem álmodsz!"

("A főnixmadár halála után feléled poraiból!")

Ez a mondat egy könyvből... az iskolából... egy tankönyvből. Rax éppen nem figyelt az órára, hisz alig fél éve volt Hannah halála után...

("... feléled... ")

Patadobogást hallott, a hang egyre távolodott, de nem figyelt rá. A főnixet nézte, úgy érezte, akár igaz, akár nem, mégiscsak igaza volt a könyveknek...

Hannah Falkor, a főnixlelkű leány feléledt poraiból... mint mesebeli főnixmadár.

---

Egy ideig idegesen toporgott egyhelyben, fekete sörénye szinte az égnek meredt idegességében. Egy apró repedésen át látta az egész jelenetet, mintha moziban ülne...

"Ez undorító..."

Megrázta fejét, fekete szőrén megcsillant a déli nap. Megfordult és vágtatni kezdett, végig a folyosón...

Túlélte... ő is és Hannah is... Hannah visztont erősebb lett, még ilyen távolságból is érezte. Menekül...

Vár pár évet...

---

Szélsebesen suhantak az erdő felett, az itt-ott barna, sárga és vörös lombfoltok felett. Bár a főnix karmai erősen tartották, biztonságosabbnak vélte, ha ő maga is kapaszkodik a madár lábába fél kézzel, hisz a másikkal sapkájának elvesztését akadályozta meg. Szédült ekkora magasságban, mikor a földre nézett, így inkább lehunyta szemeit, úgy utazott... tán így észlelte, hogy Hannah mintha kissé balra dőlve repül, jobb szárnyával furcsán ver minden szárnycsapásnál. De nem szólt... tudta, hogy ekkora szélsüvítésnél úgysem hallanák meg a hangját.

Majd ereszkedni kezdtek, egy kis liget felé tartottak, mely zöldesbarna füvével szinte kivillant a lombok között. A főnix, közel érve a földhöz kieresztette karmait, puhán letéve a fiút, de ő maga szinte belecsapódott a földbe. Job szárnyát azonnal testéhez szorította, abalt csak késöbb húzta be...

-Baj van? -kérdezte Rax aggódón, de a főnix csak a fejét rázta és elhúzódott. Hiba volt: mikor megmozdult, a fiú meglátta a vért a füvön, szinte kivillanni. Kérdőn nézett a lányra, ki lesütötte szemeit és mégiscsak kitárta jobb szárnyát.

Teste oldalán szabályos ívben lehetett látni a mély sebet, és azt is, hogy már beforrt régebben, de fele a repülés során felnyílt és most apró patakban folyik a vér belőle. Valószínűleg Sasha okozta a sebet, a harc során, s ez az újjászületés alkalmával nem gyógyult be teljesen. Rax közelebb lépett, de a főnix kinyílt bóbítával újból elhúzódott.

-Nyugalom, csak segíteni akarok! -próbálta győzködni a fiú, de Han nem hagyta magát. A következő lépésnél már csőrével kapott a fiú felé, de direkt vétette el. Rax megrémült, így hátramaradt inkább...

Így telt az éjszaka: csendben. A főnix elaludt, de a fiú nem...

Másnap reggel, szeptemben 16 reggelén Rax nem hagyta felszállni a főnixet, bár a seb már kevésbé vérzett, ám amadár lángolása mintha kissebb lett volna, ami nem jó jel ezeknél a lényeknél. De Han továbbra sem hagyta, hogy megnézzék a sebét, kitárt szárnyakkal védekezett,míg a fiú feladta és mégiscsak repültek tovább...

Hannah már alig égett, az este begyógyult rész újból felfakad,t sőt, tán több is. Már közelebb voltak a faluhoz, ismerős erdőrészen, mikor a főnixmadár feladta és szinte zuhant lefelé, belecsapódva egy nagyobb fába: ez volt a leszállás. Rax kiverekedte magát karmai közül és mivel a lánynak védekezni nemigen maradt ereje, hagyta, hogy afiú közelebbről megnézze a sebet.

-Jézus, ez csúnyább, mint tegnap volt! Rossz kislány vagy, Han! -mondta és körbenézett, hátha talál megoldást, dehát nem volt nagy elsősegélynyújtó s a seb nagy volt.

-Han, esetleg nem tudnál átváltzoni, akkor kissebb lenne és össze tudnám szorítani, hogy ne vérezzen annyira! -hadarta, de már az átváltozás szóra a főnix szeme megcsillant rémülten és megbökte a fiút. Rax nem értette Hannah viselkedését, mi baj lehetne az átváltozással... értetlenül nézett, mire a főnix kitépte pár tollát...

Rax még mindig nem értette a bajt. Hannah még pár tollat tépett ki szárnya tövéről, csőrével a szabaddá vált, rózsaszín bőrre bökött.

A fiú most fogta fel a jelbeszéd jelentését: -Tehát... te meztelen leszel?

A főnix bólogatott, s a fiú elpirult. Hátizsákot nem hozott magával, amelyben ruhát tartott volna, de egy bokorra akasztva egy furcsa, barna valamit látott meg. Mikor közelebbről megnézte, egy szakadt, piszkos takarófélét látott, elég nagyot, hogy valaki magára teríthesse. Odavitte hát az álmatag főnixhez: -Ez esetleg megteszi?

Hannah bólogatott. Rax a madár mellé tette a rongydarabot és elfordult. Egy fa kérgén figyelte a táncoló vörös és sárga fényeket, majd meghallotta a "ruhadarab" suhágását is, majd egy erőtlen lány hangját...

-Most... már megfordul... hatsz...

Engedelmeskedett hát...

Vörös, kócos haja fél arcát is eltakarta, a fejpánt is ott volt a megszokott helyén a barna, fonott hajtinccsel. Zöld szeme úgy csillogott, ahogy régen: mintha kis mókus lenne vadállatok között, rémülten. Arca holtsápadt volt. A szürke rongydarabba úgy kapaszkodott, mintha az élete függne tőle, alja beleért a vértócsába, vörösre festve az anyagot...

Szinte egy éve látta utoljára, de a haj és a zöld szem csillogása ugyanaz volt, amire emlékezett. Közelebb lépett és legugolt a lány mellé, félretolva az arcába lógó hajtincseket.

-Örülök, hogy látlak, Han... -mosolygott, s a lány is megengedett egy szégyenlős mosolyt. -Szép vagy, mint régen.

-Ugyan, nem is... koszos vagyok... -kuncogott, majd a kuncogásból köhögés lett... Rax kapcsolt, miért is kérte a lány átváltozását, félretolta a szürke takarót //Han kezével vigyázott, nehogy más is kikandikáljon a seben kívűl :D // s valóban, a sebesülés kissebb volt, kevésbé vérzett, de súlyosan mély volt... tévedett... nem tudná ellátni...

Gyorsan kell elérni a falut, vagy legalább a Tündér Tisztást, hogy valaki elláthassa... Karjai //IGEN, karjai :P // közé kapta a lányt és futni kezdett a falu irányába.

---

A vörös szemek megvillantak a bokorból. Morgás tőrt fel torkából, ahogy a főnix átváltozását figyelte, s a seb láttán szája szélét is megnyalta...

-Nem menekültök! -súgta magának. -Nem menekülsz, Hannah, s te sem, Rax! Túl sokat láttál... meghaltok, mielött kettőt léptek!

---

 "Valami itt nagyon nincs rendjén..."

A furcsa sejtés úgy futott végig a hátán, akár pók a falon. Megtorpant, de csupán a levelek zörgését hallotta, ahogy a szél játszadozott velük. Mégis, érezte, hogy figyelik a bokrok sűrű árnyai közül.

Pedig egyedül voltak, két gyerek az erdőben, egy súlyosan sérült, eszméletlen lány és egy falu felé rohanó fiú... ők ketten, akár a menekülő vadállatok.

Rax nem is sejtette, hogy valóban menekülő vált belőlük, hisz sejtése igaz volt: követték őket. Sokan... nagyon sokan.

Továbbment, végre elérte a falu felé vezető tiszta ösvényt. Hamarosan otthon lesznek, de azzal nem számolt, hogy az ösvény le van zárva a számukra.

Rayman is csak Rax ismerős üvöltésére figyelt fel. Azt hitte, csak képzelődött, de valami hajtotta, hogy a hang irányába menjen. Leugrott a faágról, melyen éppen üldögélt és rohant, ahogy csak bírt. Remélte, hogy nem késik...

---

Morgó, csattogó fogak, éles karmok és vérben forgó szemekkel volt körülvéve. Hátát egy sziklának támasztotta, foga vacogott a rémülettől. Han ájultan feküdt karjai között, nem merte letenni, hátha azonnal ráugranak a farkasok, s hátuk mögött a hatalmas fekete ló, Sasha.

Megrázta sörényét, a farkasok közelítettek egy lépést azzal az elszánt szándékkal, hogy a két gyereket ízekre szaggassák, hisz éhesek voltak. NAGYON éhesek...

-Jó kiskutyák, okos kutyák! -mosolyog, bár ez is csak gyenge próbálkozás, a farkasok tovább közelítenek morogva, egyikük még oda is kap a fiú felé fenyegetően.

Hírtelen megtorpannak. A ló értetlenül megrázza fejét, fekete szemei megcsillannak, mikor egy nagy "ííííáíáíáíáíáíááá", afféle Dzsungel-George kiáltással hallanak közelíteni valakit, majd egy vörös-lila villanásban el is tűnik a Raxhez legközelebb álló farkas.

A többiek dermedten állnak, majd felvonyítanak, megismervén a támadót. Rayman elengedi az indát //mielött nekimenne egy fának// és a farkasokra mosolyog.

-Rax! -int a fiúnak. -Rohanj, fuss, már nem vagy messze!

-Nade...

-NINCS NADE, menj és slussz! -Ray felemlte hangját szigorúan, akár tanár a rossz diák ellen. Rax meg is remegett, főleg a szikrázó szemekbe pillantva. Kihasználta hát, hogy a farkasok nem rá figyelnek, magában sok szerencsét kívánt azzal sarkon fordult és rohant tovább az ösvényen.

A ló sajnos ezt észrevette. Farkasai nem hallgattak rá, így egyedül vágtatott a menekülő gyerekek után. Természetesen sokkal gyorsabb volt, mint Rax, szinte egykettőre a nyomában termett...

S a falu felvillant a háttérben, ezzel egyidőben Han aranysárga szemei is felpattantak hírtelen.

---

Rax arra eszmélet, hogy valami erősen egy fának üti. Han kiesett a kezei közül, s amíg homályos látását próbálta élesíteni, magyarán várt, látni vélte a lányt: egyenesen farkasszemet nézett a vágtató lóval.

Látása újból visszatért, s valóban, jól látta. Azt hitte, rémálma kelt valóra, főleg Han elszánt tekintetétől, pedig a seb egyáltalán nem volt szép, első látásra életveszélyesnek is mondható már. Mégis, ott állt, mintha megrendíthetetlen szobor lenne.

Sasha megtorpant, szinte majdnem előrebukott, egyenesen lányára, aki továbbra sem mozdult. Kinyújtotta kezét, s szóra nyílott szája. Hangja mintha a túlvilágról szólt volna, bársonyos, meleg volt, s míg Rax úgy érezte, rémálomból álomba cseppent, a lovat szinte kínozta az ének:

-Madár vagyok, szél szárnyán repülő főnixmadár,
Tudom, vijjogó sirálynak nésztek: nem zavar már,
Ha lesszálok közétek újra, vérző sebeket kapok
A közönyösséggel, marakodással a lelkemben matattok!

Sebeimtől haldokolva vergődöm lent elhagyatottan,
Aki erre jár, csak legyin:-ugyan, madár sír ottan;
Ha visszatér, már nem talál: hallhatatlan a lelkem,
Györtő kíntól fuldokoltam, ám ismét visszatértem!

Ha látos felrepülni, úgy érzed, nem jön vissza soha...
Hiába integetsz utána: az ég az otthona...

A dal véget ért. Rax felnyitotta szemeit, a lónak nyoma sem volt. Egy holló is égő tollakkal repült a távoli ég felé: Sarah, vagyis annak lelke is örökre eltávozott. Ellenben Han is, mintha napként ragyogott volna, egyre feljebb emelkedett.

Mozdult a bokor, s Rax csak pillantással konstalálta, hogy pár sebbel bár, de Ray is lihegve megérkezett, s most nagy szemekkel figyeli Han "repülését..."

-Mi a...?

A lány feléjük pillantott, s a meleg dal után tekintete jeges tőrként hatolt mindkettejük szívébe, nem beszélve a főnix válaszáról:

-Elmegyek...

-H-h-h-h-hogyhogy elmész? És Hannah? -kérdezte Rax.

-Jön velem.

-MICSODA?

-Jön velem. A lány önként áldozta fel magát, így megmentettelek titeket, de őt áldozatnak viszem magammal...

Majd szótlanul tovább emelkedett, mintha az ég is fényesebb lett volna felette, mintha megnyílt volna. Ray csupán arra eszmélt, hogy Rax már nincs mellette: a fiú rohanni kezdett a lebegő lány felé, kezét nyújtotta, mintha el akarná kapni Hannah-t.

-Nem! Nem lehet, ez nem! Hannah, tudom, hogy hallasz! -kiabálta. -Tudom, ott vagy és hallassz, látsz engem, hát mondok valamit: azonnal megfordulsz és visszajössz!

-Minek?

-Egy szó... -Rax szünetet tartott, nagy levegőt vett, majd folytatta: -SZERETLEK, Hannah, SZERETLEK!

Rayman majd megvakult a villanástól...

Mikor végre kinyitotta szemeit, szipogást hallott. Ott, ahol Rax állt eddig, a fiú most térdelt a barna levelek között, karjai közt ingatva a síró lányt. A fény teljesen eltünt, a tűz utolsó lángjai is elhaltak, mikor eleredt a hóesés.

---

Papírlap hevert tétlenül az asztalon... árva fehér papír, tele betükkel:

Név: Hannah "Phoenix" Falkor
Szül. hely/idő: Knaaren Szentély ; 1991. szept. 15.
Anyja: Sasha "Darkhorse" Falkor
Apja: ismeretlen
Különlegessége: pirokinézis
Kiemelt problémák: rossz álmok (minden éjjel), szeretethiány, erős arachnophobia

Kijelentem, hogy Hannah Falkor "Phoenix" vádja //gyilkossági kísérlet Rax és Lilia ellen// ezennel törölve.

Királyi pecsét, aláírás

---

Han két hetet töltött kórházban, s ami igen érdekes volt Rayman számára, hogy hármojuk közül ő egyedül emlékezett Rax szavaira: Szeretlek, Hannah, szeretlek!

Han és Rax elfelejtették, mintha meg sem történt volna...

Bár kissé késve, de megünnepelték a szerencsés születésnapot. Han addigi sírkövét is porrá zúzták, s Murfy viccesen ki is jelentette, legközelebb várnak egy évet, míg eltemetik, hátha újjáéled újból.

Han továbbra is titkolta a város elött pirokinézisi problémáit, bár időnként mégis felgyújtotta a suliban őt terrorizáló fiúk cipőjét, aztán persze mindig a gyufa a tettes, meg a KisPisti az első Á-ból, aki megrögzött piromániás és gyufaszerelmes :)

Ám egy este, Rax és Han együtt üldögéltek a tengerparton, mint azon az éjjelen, amikor mindez elkezdődött. Csupán a csillagokat nézték, várták a tévében beígért hullócsillagot, ami mintha direkt késett volna. Rax egyre inkább feszengett a lány mellett, míg meg nem szólalt:

-Han... figyelj, mondhatok valamit?

-Hallgatlak, csupa füllel! -mosolygott alány és kíváncsi szemekkel nézett a piruló fiúra...

-Hannah, én... be... beléd... szerettem...

Han szíve megdobbant egy pillanatra, úgy érezte, mindjárt felemelkedik vagy két centire. Közelebb húzódott Raxhez s a fülébe súgta csendesen:

-Én is... szeretlek...

Ray a két fiatal első csókját már nem nézte meg. Mosolygott csupán, majd leugrott az gról oly puhán, akár a macska, megfordult és útnak indult, de nem a falu felé. Árny várt rá egy másik faágon, s Ray rámosolygott a macskatündérre:

-Mia Möraja, megint pontosan?

-Te viszont késtél! -nyújtotta nyelvét a lány és félrebillentette fejét. -Nini, miért vagy ilyen jókedvű?

-Szeretem, ha új szerelem gyullad ki a falunkban. -felelte a férfi, s Möraja kapcsolt is. Gondolta, megnézi a kis újdonsülteket, márpersze ahogy Haku nevezi a fiatal szerelmeseket, majd elpöckölte az éppen arra kószáló legyet. Visszafordult, majd kis híján Rayra ugrova mindketten eltüntek egy kékes villanásban.

Elmentek... Ray kis időre, Möraja hosszabb időre. Vissza, Akrinába...

Hannah és Rax... hát, róluk többet mondani nem tudnék. Minek, hisz biztos értitek, mit érezhettek, hisz az első csók többnyire csodálatos ;)

VÉGE