-Namár, Rayman! Hova a pitymalába vezetsz? -kérdeztem nevetve. Szemem be volt kötve egy kendővel, Ray egy meglepetéssel készült. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lehet az! Kiváncsi cicuska vagyok!

-Nono, nem árulom el! Csak gyere! -válaszolta Ray, én pedig követtem hangját. Így mentem legalább 10 km-et... najó, lehet, csak én éreztem úgy... de egyszercsak megálított.

-Itt volnánk! -ontotta ki a csomót a kendőn és levette a szememről. Nyomban felismertem a tengerpart ezen részét. A hold hidegen verődött vissza az óceán vizéről. Valahol a távolban sárkányok keringtek. Ez volt az a hely, ahol elöszőr találkoztam azzal a férfival, aki meglepetéssel készült nekem:).

Ray arcán láttam a feszültséget. Valyon mi lehet az a nagy titok? Ám nem kellett sokáig várnom, egyszercsak "letérdel" elém, kezében csak egy kis, piros dobozka volt. Máris sejtettem, mit akarhat. Ray kissé elpirult...

-Ly... ho... hozzám jönnél feleségül?

Kuncogni kezdtem. Navégre! Én is térdre borultam, megfogtam Ray kezét, és sírni kezdtem az örömtől. Megszólalni sem bírtam, nem tudtam kimondani válaszomat. Csak ültünk egymás elött, mire meg bírtam szólalni:

-Igen!

Megcsókoltuk egymást. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson! Nem érdekelt, hogy figyelnek-e minket! Nem érdekelt volna, ha ránktámadnak, mint mindig! Nem érdekelt semmi! Végre egy olyan "ember" menyasszonya lehetek, akit tényleg, igazán, teljes szívemből szeretek!

--

-Mi hír? -kérdezte tőlem a főnök. Hiába vagyok egy óriási hadsereg vezére, néha én is meghunyászkodom. Főleg most, hogy elmúlt az ital hatása és a hatalmas Andréból egy piciny fekete szőrgombóc lett.

-U-u-uram! Ra-ra-rayman és L-l-ly je-je-jegyesek!

-MICSODA? -ordított fel a főnök. Fekete köpenye megrebbent a méregtől. Láttam, amint sárga szemei vörösbe csapnak át. Fekete haja az arcába hullott. Néha úgy éreztem, nem a főnök, hanem Rayman áll elöttem, akit szívből utáltam, amióta megölte a Nagy Sötétséget! Najó, ez alatt Mr. Darkot értem. Jelenleg nem vérszerinti utódja áll elöttem. Felkelt a székről és egyenesen rámmeredt.

-A laborban... a pöttömök... elfogták már a vérfarkast? -kérdezte. Álmok Földjén egy vérfarkas tünt fel. Vámpír is megjelent, de arról tudtuk, hogy kicsoda. Egy szövetséges...

-Igen! -bólintottam.

-Helyes... hozzátok elém! Van egy tervem, hogyan válasszuk szét a fiatalokat! -nevetett fel Eddi. Én is nevettem, sejtettem, mit akarhat!

--

-Jön a posta! -ordítottam fel Lynek, mikor láttam, hogy közeledik a postás. A órára pillantottam... 8:25

-Nanem! Már megint el fogok késni! -morogtam magamba. Hogy ez a taxisofőr élet milyen rossz tud lenni, ha afőnök állandóan téged szívat! Hallottam Ly közeledő lépteit a lépcsőn, majd megjelent karcsú alakja és gyönyörű arca. Most mintha szebben sugárzott volna, mint valaha! Vagy csak a szemem játszik velem, hihi:).

-Mennyi az idő? -kérdezte kissé álmosan.

-8:26, ugyhogy sietek! A végén már fizetésem se lessz, ha ezt is levonják! -kuncogtam, és megcsókoltam szerelmemet. Majd kirohantam az ajtón, és mint eg versenyautó, rohantam az erdőbe, a ÁF Taxi épületéhez...

-MEGINT KÉSTÉL! -ordított rám a főnök, egy tagbaszakadt, szakálas férfi, aki sokkal nagyobb volt, mint én. Egyszóval remegtem, mint a nyárfalevél.

-E-elnézést, nem fog többet előfordulni! -rebegtem, de láttam a szemén, hogy nem hisz nekem. Majd felhangzott a már sokszor hallott mondat:

-KI VAGY RUGVA!

Nah, ezt is szépen megcsináltam! Miközben a folyosón bandukoltam a kijárat felé, Sonja megálított. Egy tündérgölgy volt, fekete hajjal és mégcsak nemrég dolgozik itt. Hozzámrepült, majd lesütötte szemét.

-Tudok egy másik munkát, ha kell, Ray. -pirult el. Egyszer a fülembe jutott, hogy belémbukott a kiscsaj. Sajnálom, de Ly-t sokkalde jobban szeretem...

-Köszönöm, de majd kutatok magam! -kacsintottam rá. Elmosolyodott, majd visszament az irodába, elvégre titkárnőnek ott a helye...

--

Hogy milyen zsúfolt a tér a vasárnapokon! Azt hittem, hogy még bevásárolni sem fogok tudni! Ám szerintetek kibe botlottam? Globoxba! Már messziről vígan integetett nekem. Átverekedtem magam a tömegen, hogy odamehessek.

-Hát szija, kedvenc hercegnőcském! -köszönt Globox, szokás szerint egy üveg bort rakott a kosarába.

-Hello! -köszöntem vissza. -Hogy vagy? Család? Barátok? Fanta?

-Áh, egész jól, de a Fanta nem tudom, hogy van! -nevetett. -Rayman merre van?

-Na szerinted? Természetesen dolgozik, mint mindig!

-Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem... -dünnyögött Globox. -Nem tudom miért... und was ist das? -mutatott a jegygyűrűmre. Elmosolyodtam és megmutattam neki közelebről.

-Ja, das ist was! -feleltem nevetve. -Ray adta, tegnap este!

-MICSODA? Ezek szerint...? -nézett rám csodálkozón. Én csak bólintottam egyett, Glo pedig egy pezsgőt is rakott a kosárba.

-Ezt meg kell ünnepelnünk, Ly! Gyertek este hozzánk! Bulit csapunk! -kacsintott rám, majd elment. Én pedig folytattam a bevásárlást...

--

-Navégre! Sejtettem, hogy a nagy szerelem miatt elkésik az öcsi! -nevetett Eddi. Kémek hozták a hírt, hogy azt a mocskos Raymant kirugták a munkahelyéről. Így nem lessz pénze... hihi... így nem lessz esküvő!

-Elhozták már a farkast?

-Igen uram! Már megvan! Pompár példány, meghiszem azt!

-Pompás... akkor most kezdjük el elfogni a galambpárt is... Globox partija megfelelő lessz...! Gyerünk, elmagyarázom a tervet! villant meg a főnök szeme. Láttam, hogy komolyan gondolja. Nevetni kezdtem... Rayman és Ly szerelmének vége!

--

...a szőke gondolkodik, gondolkodik... majd felkiált: ÉN PINGVIN AKAROK LENNI, MERT AZ OLYAN ÉÉÉDIIIIII! -fejeztem be a viccet. Mindenki dőlt a öhögéstől... páran az italtól is. Mi ketten Ly-vel nem ittunk sokat... hihi;). Majd Globox összeszedte magát és egy újabb viccbe kezdett:

-Mi az abszolót fogászati csoda? Ha fogfúráskor olaj tőr fel!

Nem vettük észre, hogy sötét alakok vesznek körül a bokrok között, csak mikor már késő volt. André és csapata kizgrottak a rejtekből. Mivel nem volt nálam semmi konzervdobozka, ezekn a hülyének meg olyan acélháló, hogy beletört volna a kezem, semmi esély nem volt a menekülésre.

-Ly, Rayman, ti most velünk jöttök!

--

Natessék! Nagyon sirály! Már két órája egy oszlopnak vagyunk kötözve Rayal, valami sötét verembe. Farkasvonyítástól zengett a barlang, majd egy sötét alak kezdett közeledni felénk. Nem volt ismerős az árny, de kivettem, hogy mutáns mókus lehet. Nem ment a fényre, amit nagyon gyanúsnak is találtam.

-Kivagy te? -sziszegte Rayman. Hallottam hangjában a dühöt és a félelmet egyaránt. Én csak féltem, mint macska a fa tetején...

-Valaki! -felelte a titokzatos alak, majd a katonáihoz fordult. -Hozzátok a farkast és oldjátok el Raymant!

A katonák bólintottak, majd elmentek. Pár perc múlva egy ketreccel tértek vissza, abban egy vérengző, vad farkas volt. Egy fekete farkas. A fogai nagyobbak voltak, mint átlagos fajtársaié, termetesebb volt, és látszott, hogy tépte magát a ketrecben.

-Ez meg.... ? -néztem a dühös vadállatot. Az alak kicsit közelebb lépett.

-Egy vérfarkas! Gyönyörű, ugye?! Most már elmondom, mit is akarok tenni veletek! -világította meg a hold fénye az alakot. Ray úgy megdöbbent, hogy nézett, mint Panni a moziban.

-Szóval az öcsit bedobjuk a farkasnak, hogy ő is vérfarkas legyen! Téged, szépségem pedig vámpírrá teszlek, hogy a feleségem légy! -lépett hozzám és megsimogatta az arcomat.Cserébe jól beleharaptam a kezébe.

-Jó voltál! -súgta Ray. Eddi fájdalmasan hátraugrott, kezéből vér csordult ki. Meglepetésemre szeme megváltozott, és szívni kezdte saját vérét. Eddi... vámpír?

--

Intettem a katonáimnak. Rayt dobhatják a farkashoz. A vérfarkas és a vámpír nem kedvelik egymást nálunk.

Eloldozták az öcsit, aki nem tudott semmit tenni ellenünk. Nevetni kezdtem, mikor bedobják a ketrecbe. Ly felsikoltott:

-NEEEEEE! -elfordította fejét, nem akarta látni, mit művelnek a ketrecben. Én viszont vigyorogva néztem, amint a farkas szinte darabokra tépi az öcsémet... és nevettem...

--

Úgy éreztem, órák telnek el, mire leálították a farkast. Végre! Egy dobozba zárták és elvitték, én viszont fáradtan, vértől csutakosan ott aradtam a ketrecben. A telihold fénye rámvetült, és olyan érzetem támadt, hogy muszály lessz vonyítanom. De... héj! Vonyítás? Az a farkasok dolga! Én nem farkas vagyok, én... én Rayman vagyok! Nem farkas!

A hold... húst! Vért akarok...

Vagyis nem! Nem akarok! É-én nem akarok... nem...

egyre gyengültem, lassacskán már elvesztettem uralmamat a saját testem felett. Éreztem, ahogy assan változni kezdek. Hallottam a fülemben Eddi nevetését... a saját bátyámét... hogy lehetett ilyen szívtelen...?! Hallottam Ly zokogását, de nem nézett rám. Jobb is...

Perck múlva már valaki teljesen más voltam. Rgy fehér farkas volt ott, ahol én ültem az elöbb. Egy véres, tépett bundájú farkas... az egyik hoodlum egy véres húscafatot dobot be, amire úgy ugrottam, mint róka az egérre... vért! Még vért, húst! Ly-re néztem! Tudtam, hogy szeretnem kéne, most mégis áldozatként tekintettem rá... a ketrec falának estem, hogy elkapjam ,de nem ment! Túl messze volt! Ly vette a bátorságot és rámnézett. De nem érdekelt, csakhogy minél elöbb felfalhassam! Éhes voltam! Húst akartam!

--

Ez nem lehet igaz... nemnemenem! Átkoztam Eddit, aki mosolyogva nézte a saját öccsét, amint engem akar! Ray meg akart ölni, hogy megehessen! Vagy vérfarkassá tegyen! És tudtam, hogy rám rosszabb sors vár... rosszul voltam a vér látványától, mely szinte ömlött a farkassá vált szerelmemből. Rayman... gyere vissza, kérlek!

Majd Eddi hozzám lépett. Megsimogatta a derekamat és megcsókolta a nyakamat. Úgy hyelyeszkedett, hogy ne bírjam újból megharapni.

-Csodálatos vagy! Jó leszel vámpírhölgynek! -súgta a fülembe. Megráztam a fejemt, de lerázni nem tudtam ezt az undok piócát. Egyszercsak fájdalom nyilalt a nyakamba, ahogy megharapott. Éreztem, ahogy szívja a véremet... NEEEEE...

--

Hmmm... Ly vére sokkal finomabb, mint az enyém, vagy a többi katonáé! Hát igen, a szépséges nők mindig sokkal finomabbak! Sajnálom, öcsi, de ez a hús az enyém...

Vagyis két test húsa... ahogy szívtam a lány vérét, megéreztem valami furcsát. Nicsak... majd elsimitjuk ezt a kis problémácskát. Ly ugyanis... tisztán éreztem... terhes volt...

Nah, sebaj! A kicsi a vámpírharapásba már az anyaméhben bele fog halni! Abbahagytam a szipolyozást. Ly kissé kábultan meredt maga elé. Pár nap és magához fog térni! Intettem, hogy vigyék el a szobámba. Hárman máris ugrottak, hogy teljesítség parancsomat, majd kiléptem a barlangból. Otthagytam Raymant, hadd tépje szét magát!

--

Hé! Elviszitek a vacsimat! Hé! Hozzátok vissza! Hahóó!

De nem hoznák vissza! Ott vitték a kajámat! Áh... hoodlumok! Lefeküstem és vártam, hátha hoznak valamit.

Három nap múlva már nagyon éhes voltam. A hold viszont lassan fogyni kezdett, szóval visszanyertem uralmamat. Magamhoz tértem, visszatértek a régi emlékek, a régi érzések. Ly... hol vagy most?

Egyszercsak nyílik az ajtó. Odanézek, hátha valami kaját hoztak, de csak egy fekete ruhába öltözött nő lépett be. Alig ismertem fel Ly-t, úgy megváltozott. Arca hullasápadt lett, haja lilából fekete, és soha nem láttam még rajta selyemszoknyás ruhát. Eszembejutott a vámpírharapás. A menyasszonyomból vámpír lett...

Ly odalépett a ketrecemhez és a zárral matatott valamit. Kíváncsian figyeltem őt, mikor kinyitja a ketrec ajtaját.

-Gyere! Gyere ki! Gyere már! -hívott erőtlen hangon. Kénytelen voltam engedelmeskedni... észrevettem, hogy hús van nála, mire felébredt bennem a vadászösztön... Odamentem hozzá, de nem haraptam meg. Valami miatt nem voltam rá képes. Elémdobta a húst, és pár pillanat múlva az már a gyomrom felé vándorolt...

-Rayman, kérlek, hallgass rám! El kell tünnöd innen, Eddi meg akar öletni! Hiába lettem olyan... izé, attól még szeretlek! Remélem, te is... szóval menekülj, amerre tutsz! Nekem muszály maradnom! Eddi úgy tudja, immáron az ő gyermekét hordom, de nem! Szerencse, hogy a te szívóságodat örökölte! -mosolyodott el, de közben sírt a bánattól. Én is sírtam volna, ha tudtam volna... majd elkergetett. Egy ostort vett elő, és egy jókorát csapott a hátamra, hogy menjek már... láttam, hogy ez neki is fáj, hát engedelmeskedem. Vándorolni kezdtem magányos farkasként.

--

EPILÓGUS:

Rayman fehér vérfarkas képében élte tovább meglehetősen rövid életét, mivel teliholdkór tőrténő támadásai miatt a pöttömök vadásztak rá. Egy mérgezett nyílvesszővel ölték meg az egyik újhold soán, mikor Rayman leginkább magánál volt.

Ly és Eddi nem házasodtak össze, mivel Eddi volt Rayman első áldozata a következő teliholdkor. A hoodlumok visszamentek a sivatagba, hogy tovább szőjék Rayman megöléséhez készített tervüket, mely utána a füstbe ment. Ly, mivel úgy látta jónak, hogy nem marad Álmok Földjén, egy másik szigetre költözött. Egyedül élt azon a szigeten, melyen valaha Ray is született. Hanna, Rayman nővére ott lakott, így tudott segíteni Lynek, amint megtudta, a hamaroan megszülető gyermek az öccséé.

Rayman sokakat megölt: milliónyi pöttömök, Sonját, a tündérlányt, a taxiscég főnökét és Uglettét is. Globox nem volt mérges haverjára, elvégre tudta, hogy nem ő tehet felesége haláláról (Uglette Globox felesége volt). Ugyhogy Ly után ment, és a kicsi megszületésére már ott volt a szigeten. A pöttömök viszont mindent elfelejtettek, ami volt védelmezőjükre emlékesztette őke,t és élték tovább szerencsétlen éleüket, immáron védelmező nélkül!

Ly és Rayman közös gyermeke nem lett se vámpír, se vérfarkas, mivel születése után Ly és Hanna egy különleges varázslatot mondtak rá. Ly egy különleges medált kapott, melyeónek varázsereje az, hogy a nő soha nem fogja eszét elveszíteni a vérrevágyás kapcsán, így gyilkolni sem fog. Beéri az állatok vérével... néha-néha Globoxéval...